Születési dátum és hely: Kolozsváron születtem, 1952. április 1-én.

Családi állapot, gyerekek: 1985-ben nősültem meg. Három gyermekünk van.

Iskolák és más képzések:

Felsőfokú tanulmányaimat a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben végeztem, és 1975-ben fejeztem be.

Munkatapasztalat:

• 1975–1977 között Brassóban szolgáltam református segédlelkészként, majd 1977–1984 között Désen voltam segéd-, illetve másodlelkész. Az egyházi és állami hatóságokkal szembeni ellenállás, egyházi és kisebbségi természetű kritikai munkásságom miatt törvénytelenül kizártak a papság köréből.
• 1984–1986 között 25 hónapig munkanélküli voltam abban a Romániában, ahol a hivatalos kurzus szerint megszűnt a munkanélküliség, másfelől politikai okokból senki sem szenvedhetett hátrányt.
• 1986-ban – temesvári segédlelkésszé, majd rendes lelkésszé neveztek ki.
• 1988–1989 között az egyházi állapotokat és a romániai falurombolást bíráló megnyilatkozásaimért folyamatosan zaklattak, majd üldöztek.
• 1989-ben az állami és egyházi hatóságok pert indítottak ellenem, önkényesen kitettek állásomból, és törvényellenes módon a szilágysági Menyő községbe helyeztek át, illetve „száműztek”. Az erőszakos kilakoltatás ellenében védelmemre kelt hívek és a hozzájuk csatlakozó temesváriak megmozdulása robbantotta ki a romániai forradalmat.
• 1990-ben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé választottak. Ezzel alkotmányos módon együtt jár a Romániai Református Egyház Zsinatának társelnöksége, melyet azóta is betöltök.
• 1990 – A Romániai Református Egyház Zsinatának társelnökévé választottak.
• 1990-ben Egyházkerületünk létrehozta a Sulyok István Református Főiskolát. Ennek jogutódjaként megalapítottuk a Partiumi Keresztény Egyetemet, amely ötven év után az első akkreditált magyar nyelvű egyetem Romániában. A PKE elnöki tisztségét viselem.

Politikai tevékenység:

• 1990-ban a forradalom után rövid ideig a Nemzeti Megmentési Front tagja voltam.
• 1990–2003 között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnökeként politizáltam, majd megszűntették e tisztséget.
• 1996-tól a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökeként is tevékenykedtem.
• 1996-ban a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnökévé választottak. 2001-ben másodszorra is újraválasztottak.
• 2003-tól az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke vagyok.
• 2007-ben a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács elnökévé választottak.
• 2007-től az Európai Parlament választott képviselője vagyok. A sajátos körülmények folytán függetlenként jutottam be, majd az Európai Szabad Szövetség (EFA) frakciójához csatlakoztam, mely a Zöldekkel (The Greens) társulva alkot egy politikai csoportot.

Miért fontos, hogy ott legyünk Brüsszelben?

A birodalmak és nagyhatalmak szorításában élő nemzeteknek, ezenképpen magyarságunknak, kiváltképpen pedig kisebbségbe szakadt nemzeti közösségeinknek örökös történelmi gondjuk, hogy sorsukról mindig mások döntenek, annak alakításába igen korlátozott a beleszólásuk. A XX. században ezt kellett megtapasztalnunk a világháborúkat követő impériumváltozásokkor, a Trianon után létrejött utódállamokban, legutóbb pedig a szovjet tábor elnyomorított tagállamaiban.

Annakutána, hogy az utóbbi öt évben nemzetünk – otthoni és határon túli – többsége a szovjet Unióból az Európai Unióba csatlakozhatott át, végre elérkezett az ideje annak, hogy „rólunk, ne nélkülünk” („de nobis sine urbis”) döntsenek. Mindenekelőtt ezért fontos és szükséges, hogy ott legyünk az önként szövetségre lépett, szabad európai nemzetek közösségének a demokratikus közképviseletében: az Európai Parlamentben.

A nemzetállami – régebben pedig a kommunista „kényszertáborban” fennálló – rendszerben mindig a többség kizárólagos joga volt „képviselni” az éppenséggel neki alávetett kisebbségeket. Az Európai Unióban – a nemzetek és régiók Európájában – végre megnyílt a lehetőség arra, hogy akár a saját többségünk/országunk túlsúlyával szemben is képviselni tudjuk saját közösségünk érdekeit. Igaz ugyan, hogy ez a lehetőség – különböző okok miatt – még igencsak korlátozott, ahhoz viszont, hogy a többségi nacionalizmusok kizárólagosságát és a nemzetállamiság primátusát megtörve, a kontinens lakosságának jelentős részét kitevő kisebbségek számára esélyt teremtsünk a jövőre és az ehhez szükséges politikai, jogi és intézményrendszert létrehozzuk: jelen kell lennünk és hallatnunk kell hangunkat, érvényre kell juttatnunk jogainkat és érdekeinket az egyesült Európa fórumain. A magyar ügy – az erdélyi magyarok ügye – ezenképpen válhat egyetemes európai üggyé az Unióban.

Mit szeretek?

Sok mindent szeretnék, sok mindennel szeretnék foglalkozni, sok mindenre szeretnék időt és figyelmet fordítani – amit csak nagyon kevéssé tehetek meg, mivel munkámnak, hivatásomnak, parancsoló kötelességeimnek – jószívvel vagy kénytelenségből – minden mást alárendelek.
Nagyon szeretem a közösségi és társas életet, Családomat, Népemet, Egyházamat, az Embereket – de úgy érzem, hogy mindig adósuk maradok ezzel a szeretettel, mert nem vagyok képes több időt szentelni reájuk. Ebben a tekintetben a kevés talán többet jelentene…

Amit mindennapi emberként nagyon szeretnék, azt jobbára csak feltételes módban fogalmazhatom meg. Szeretnék: sokat olvasni, zenét hallgatni, hangversenyre, kiállításra és színházba járni, a hegyekben és vizek mentén kirándulni, gyalogolni és nagyokat úszni, erdélyi falvainkat és tájainkat bejárni, egykori Kárpát-medencei hazánkat alaposan és közvetlenül megismerni – és mindezt Szeretteimnek is megmutatni –, akiket szeretek, azokat felkeresni és vendégül látni, velük nagyokat beszélgetni, vitázni, és magyarosan mulatni, dalainkat énekelni…

Amit magamnak szeretnék – másoknak is szívből azt kívánom…